Az aranyról

nincs mit sokat beszélni. Elég mutogatni.

“– Mit vennél, ha lenne egy csomó aranyad, Anyar? – kérdezte Miky.
A törpe habozott. Azt akarta válaszolni, hogy a törpék számára a csomó arany birtoklásának a célja, hát, az, hogy birtokoljanak egy csomó aranyat. Nem kell semmi mást csinálnia, csak legyen olyan aranyszerű, amilyen csak tud.”

A helyi lakosság bár magasabbra nőtt, körülbelül ugyanígy vélekedik. Ez itt egy utca külső borítása:

Tovább és a túloldalon is nagyjából ugyanígy néz ki, bár a minta nem nagyon ismétlődik. Elég hosszú utca.

Új fogalmat alkottam az arab nők nyakizmainak teherbírásáról:

 

(Ez a kedvenc eddig. A kedvéért tán én is erőltetném egy kicsit a nyakam.)

 

 

 

 

 

és a karjuk is erős:

Nekem alapvetően nem jön be az arany (nem is fenyeget nagyon a veszély, hogy  bespájzolnék belőle, mert nem tartok még ott a Maslow piramisban), de azért láttam néhány dolgot, aminek a dizájnja nagyon tetszik. Ezek pl közelről megnézve nem csúnyák:

 

 

“– Ranya, ranya, ranya, ranya…
– Figyelj, te… troll! Ez a világ legegyszerűbb dala. Így hangzik: „Arany, arany, arany, arany”. Na?
– Arany, arany, arany, arany…
– Nem! Az a második strófa!
A fojtott hangok mind közelebbről hallatszottak.
– Arany, arany, arany…
–  Most meg a refrént énekeled!”

Hát kb így.